Barcelona Spanyolország második legnagyobb mediterrán éghajlatú városa a Földközi-tenger mellett. A katalán fővárosban a nyár száraz, hosszú és meleg.

Barcelona történelmében talán a legfontosabb a 19. század vége és a 20. század eleje. A világnak kevés hasonló városa van, amely ennyire magán viseli az ott élő-alkotó művészek keze nyomát. A legfontosabb katalán művésznek, a modernizmus legjelesebb alkotójának tekinthetjük Antoni Gaudit (1852-1926). Az Eixample negyed építése egybeesett a modernizmus kialakulásával. Az 1880-1926 közt született épületek tervezői közül Gaudi vált a leghíresebbé.

Egyedi stíluskompozíció a katalán modernizmus, melyre jelentős hatással volt a szecesszió, de visszanyúlt a régebbi korok(gótika, arab, barokk, reneszánsz) építészeti stílusokhoz is. Huullámzó, szinte lebegő elemek jellemzik, anyagként egyszerre van jelen a cserép, a vas, az acél és az üveg. Álomszerű, gyakran játékos és színes. Az épületek megvalósítják Gaudi mondását, miszerint a természetben  nincsen egyenes. 

Az Eixample negyedben a legfontosabb látnivalók a Passeig de Grácián, a főutcán, vagy ahhoz közel helyezkednek el. A Batlló-ház Gaudi talán legjátékosabb, meseszerű épülete. Rózsaszín, kék és zöld kerámialapokkal díszített a homlokzata, a ház teteje színes cserepekkel kirakott, amely Szent Györgyöt és a sárkányt jelképezi, színes üvegablakok és -ajtók jellemzik a Batlló-házat.  

A Casa Miló - Gaudi másik híres lakóháza - szintén a főutcán van, amelyet La Pedrerának (Kőbánya) is neveznek egyenetlen szürkés-sárgás homlokzata miatt. Itt nincsenek színek, a szép kovácsoltvas erkélyek miatt mégis játékos. Gaudi úgy nevezte ezt az épületet, hogy "ének a kőben". Egy lakást is megtekinthetünk ebben az épületben, ahol megcsodálhatjuk a belső kialakítást is. A tető a legkülönösebb élmény, ahova a turisták is kimehetnek: a hatalmas kémények középkori lovagokat idéznek. Gaudi kertben valósította meg elképzeléseit a Güell-parkban, ahol a természetet egyesítette az építészettel. 

Gaudi 1883-ban, 31 évesen kapta egy konzervatív katolikus közösségtől a megbízást a Sagrada Família (Szent Család) emgesztelőtemplom megépítésére. Gaudi ekkor az épülő katedrális mellé költözött, kenyéren és vízen élt, csak a Bibliát olvasta. (Amikor 1926-ban elütötte Gaudit egy villamos, legyengült nincstelennek vélték. Három nap múlva egy közkórházban halt meg, de koporsóját már tízezrek kísérték nyughelyére, a Sagrada Família egyik félreeső, egyszerű kriptájába.) Gaudi halálakor még csak kis része állt a katedrálisnak, így az apszis falai, egy kapu, egy torony és az észak-keleti Születés-homlokzat. 1936-ban, a polgárháború alatt felgyújtották a templomot, Gaudi tervei és makettjei is nagyrészt tönkrementek, de amennyire lehetett megpróbálták rekonstruálni.  A Sagrada Família akkor is Gaudi temploma marad, ha mások tervei alapján fejeződik be. Ma már áll a Szenvedés-homlokzat és építik a harmadikat, a Dicsőség-homlokzatot. Tervezik, hogy 2026-ra, Gaudi halálának a 100.évfordulójára teljesen elkészül a katedrális, amely már ma is lenyűgöző és félelmetes, egyszerre kelt áhitatot és borzadályt.

Az üdülések, nyaralások résztvevői szívesen sétálnak a platánsor szegélyezte Ramblason az óvárosban. A sportot kedvelők szívesen látogatják meg az Olimpiai stadiont is. A gótikus negyedben meg kell látogatni a Szent Eulália katedrálist, a közelmúltban felszentelt Santa María del Mar gótikus templomot vagy a Montcada utcában található Picassó-múzeumot. A régi kikötőben láthatjuk a Kolumbusz-szobrot, az akváriumot és a háromdimenziós mozit. 

Figyelembe kell venni, hogy a katalán város önkormányzata úgy döntött, hogy figyelmeztetés után bírsággal sújthatják a város közterületein fürdőruhában sétálókat. A rendelet a strandokra, az uszodákba, az azokkal szomszédos utcákra és a tengerparti sétányokra száműzi a fürdőruha-viseletet.