Lovas község őskori festékbányájára 1951-ben véletlenül bukkantak rá. A dolomitbányából útépítéshez szállított murva kitermelésekor hatalmas csontok és finom vöröses por került elő. Akkor összesen 142 emberi kéz által pattintott, csiszolt állati - jávorszarvas kőszáli kecske, daru, vaddisznó - csontot találtak a régészek, melyek jelenleg a Nemzeti Múzeumban találhatók.
A festékbányából az ősemberek 24 köbméternyi anyagot termeltek ki, melyet temetkezésekhez, a vadászatot megelőző varázslásokhoz, testfestésre és barlangrajzok készítésére használtak. A vérhez hasonló színű vörös az életet szimbolizálta, az ősember ezért használta a lovasi festékport spirituális célokra és temetkezéshez.
A ma is folyó kőkitermelés nem tett kárt eddig a Veszprém megyei bányában, melyhez hasonlót a világon eddig egyedül Afrikában találtak. Az időjárás viszontagságai várhatóan eltűntetik a több mint tizenegyezer évvel ezelőtt keletkezett külszíni bányát. A lovasi vörösfesték-bánya legnagyobb jelentősége, hogy bizonyítja az őskőkorban - még az élelmiszer termelés kialakulása előtt - gyűjtögetésből és vadászatból élő emberek eszközök készítési képességét.
Európa legrégebbi ismert bányája, a lovasi vörösfesték-bánya megérdemelné, ha a világörökség részévé nyilvánítanák.
|