Máriagyűd búcsújáróhely utazás(Dunántúl, Magyarország)

Máriagyűd búcsújáróhely, Mária-kegyhely Baranya megye déli részén fekszik, Siklós város településrésze. Erre vezetett a a Sopianae-t (Pécs) és a Mursát (Eszék) összekötő út. A rómaiak után longobárdok, hunok és avarok lakták a vidéket. Vélhetően nevét Etu kun vezér fiáról, Győd vezérről kapta. 1934-ig Gyűd nevű község, majd Siklós városhoz csatolták 2001-ben. Lakóinak száma 1.500.

A máriagyűdi kegyhelyen lévő Hárshegy temploma a Dráva-vidék mentén élők számára évszázadok óta fontos volt. Minden Mária-napkor és jelesebb katolikus ünnep alkalmával (évente 25-27 alkalommal) búcsút tartanak. Az évi elsőt február 3-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, az utolsót december 7-én, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéhez kapcsolódva.

Máriagyűd, a Dél-Baranya-i szép táj megkapó hely a nem hívők számára is. A búcsújáróhely közeli forrása az úton járók kedvelt pihenőhelye volt már a rómaiak idején is. A később itt elhelyezett Mária-szobor tisztelete, a jelenések és imameghallgatások miatt már az Árpád-korban kultikus helynek számított. II. Géza király 1148-ban – a közeledő bizánci hadsereg miatt – itt ajánlotta koronáját és trónját Mária oltalmába és fogadta meg, hogy a veszély elmúltával kőtemplomot építtet. Ez így is történt. Az egykori falak egy részét a mai templom is őrzi. Az épület megszenvedte a történelem sokféle változását: volt török mecset, majd a görögkeleti rácok és a reformátusok temploma is. Végül a 17. század végén a ferences rend kezébe került. Egy évszázad után készült el a mai épület.

Máriagyűdön a korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg fényözönben az akkor még apró templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának, amikor a templom a reformátusok kezén volt.

Újra Mátyás siklósi ispánnak jelent meg Szűz Mária, de a vele lévő Huppi János kálvinista gazda csak akkor látta, miután Mátyás azért imádkozott, hogy a másik is láthassa. Később Kraljevics Tamás ferences gvárdián a szigetvári Vecchi gróf generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak. Hasonlóan fordulatos sorsa volt a Mária-szobornak is. Az első eltűnt, amely Máriát ábrázolta gyermeke nélkül. Eredetére csak néhány írásos forrás utal, hollétére semmi. Csak az tudható, hogy a török hódoltság idején veszett el. A másodikat Eszékre menekítették a törökök elől, ám azt az eszéki ferencesek nem adták vissza. A gyűdiek a pápához fordultak segítségért, aki nem akart viszályt a ferencesek közt, ezért az eszékieknél hagyta a kegytárgyat, amelyet a mai napig ott őriznek. Csodatévő ereje nincs, viszont a pécsi püspök által 1713-ban adott újabb kegyszobornak a legendák szerint van, ezért hozzá imádkoznak ma is a zarándokok. Hálaadó táblákat helyeznek el a templomban, Mária ezüstpalástját ékszerekkel díszítik. A mai nagy barokk kegyhely templomot 1742-ben építették gróf Batthyány Kázmér horvát bán adományából. 1964-ben belülről, 1972-ben kívülről újították fel a templomot, míg az oltárok felújítása 1981-ben kezdődött.

A kereszt alakú templomban az ősi, középkori eredetű részén találjuk a körüljárható kegyoltárt, ami 1862-ben készült neobarokk stílusban. Az 1936-ból való szentségház bronzajtajának domborításai Szűz Mária életének jeleneteit mutatják be. A barokk hajó 1739-ben épült. Itt van a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek, illetve Páduai Szent Antalnak ajánlott mellékoltár is. A Jézus szíve-kápolna nagyméretű faszobra tiroli faragóműhelyből került ide. Érdemes figyelmet szentelni a ferences műhelyben készült, művészi faragású és díszített padoknak is. A templom jobb oldalán láthatjuk a Szent Mihály-kápolnát. 1738-ban építette hálából Griller Mihály, amiért a nagy pestisjárvány elkerülte családját. Vaskapuja míves kovácsmunka. Jobbra a kápolnácskától kőből faragott Mária-szobrot találunk. A zarándokok kedvelt imádkozóhelye. A lépcsősor fölött a szabadtéri oltár két nagy árkádsora öleli át a teret. Ez a nyári közös szentmisék helye.